A sportoló remek bunyókkal örvendeztette meg a közönséget, így szomorkodásra semmi ok, legközelebb – remélhetőleg - majd arany kerül a nyakába!

A fiatal lány, kinek neve közismert a székesfehérvári / Fejér megyei kempósok között (is) közel két évvel ezelőtt döntött úgy edzőjével, Palotás Ferenccel, hogy kipróbálja az MMA-t, azaz a ketrecharcot. Mivel Alexandra öt éve kempozik a Zen Bu Kan Kempo sportági szövetségben és nem egy versenyen indult már (különböző szabályrendszerekben), így késznek érezte magát egy újabb kihívásra. Az elképzelés jónak bizonyult, mert azóta kétszeres amatőr ketrecharc Európa-bajnoknak mondhatja magát, most pedig a Világbajnokságon is gyönyörűen szerepelt.

Szandi felkészülését Palotás Ferenc és csapata segítette: masszőrje Nagy Attila János volt, erősítő edzője Szalai Bence és a BioTechUSA szaktanácsadók, akik a táplálék-kiegészítőit és az étrendjét állították össze. A felkészülés tíz hétig tartott a világbajnokságra. Az ifjú sportoló Palotás Ferenccel heti három alkalommal edzett, a többi napon erősítő-, és állóképesség-fejlesztő edzéseket végzett.

„Augusztus elején elkezdtük a hangolódást, hogy az (erő-) állóképességemet visszaállítsuk, mire a technikai edzések szeptemberben elkezdődnek.” – mesélte Szandra – „Kaptam egy új konditermes programot, ami egy nyolc gyakorlatból álló köredzést és egy súlyzós edzést tartalmazott. A konditermes foglalkozások szeptembertől kiegészültek technikai edzésekkel is, heti négy alkalommal. Ezek már inkább arról szóltak, hogy a kombinációkat bővítsük, gyorsítsuk, a leviteleket gyakoroljuk, különböző pozíciókban eredményesen dolgozzunk, és hogy gyakoroljuk a „falmelót” (a ketrec falánál végzett technikák).”

A sportoló különösen örült, hogy lehetősége volt versenyezni a ZBK Kempo Eger kupán, nogi versenyszámban és ketrecben sparring-olhatott (edzés jellegű küzdelem) Bélik Tímeával, Fábián Melindával és finn edzőtársukkal. (Ezúton is köszöni nekik a lehetőséget!)

Sajnos a felkészülés hevében sikerült edzője, Palotás Ferenc bordáját egy fékezhetetlen térdeléssel megzúznia, így ő egy időre, mint edzőpartner kiesett. Szerencsére Kockás Dávid segítségére egész felkészülés alatt számíthatott. (Ő szerencsére nem sérült le az edzések alatt.)

A VB-n Szandra az 56 kg-osok között indult. Súlycsoportjában 13-an voltak, és három ellenfelén kívül senkiről sem tudott semmit. Ezért a felkészülést azokra építette edzőivel, akiket ismertek. Ezek alapján bővítették Szandra technikáját, fejlesztették gyorsaságát.

„Úgy éreztem, ha bízok magamban és az edzőm irányításában, képes leszek megoldani majd a váratlan szituációkat is.” – mondta a fiatal lány – „Szinte az ismeretlenbe mentem. Azonban a sok „fekete ló” közül a kazah és a brazil lány tűnt erősnek, akikkel végül egy ágra is kerültem. Mivel előnyerő voltam, így első nap nem kellett küzdenem, tehát meg tudtuk nézni az ellenfeleimet. Felvettük a meccseiket és elkezdtük kidolgozni a taktikát abból az anyagból, amink volt róluk.”

Szandra először a kazah ellenfelével mérkőzött meg, akihez mindenképpen fogásba akart kerülni, hogy egy földrevitel után a földön fejezhesse be a mérkőzést. - Végül is így lett. Ugyan nem számított arra, hogy rögtön egy leviteli kísérlettel fog kezdeni a kazah, de szerencsére ezt jól le tudta reagálni és végül ő került győztes pozícióba.

„A következő taktikát a brazil lányra kezdtük el felállítani, aki dominánsan földharcos múltja miatt levitelekben és a földtechnikákban igencsak erős volt.” – emlékezett vissza Szandra – „Taktikája viszonylag egyszerű: a falhoz terelni az ellenfelet, majd robbanásszerűen, sorozatos ütésekkel megindulva földre vinni és befejezni a meccset. Mivel ennek nem akartunk teret adni, ezért nekem kellett kezdenem. Tulajdonképpen a saját küzdő stílusát használtuk fel ellene, hogy ne tudja azt csinálni, amit tud.”

Bár Szandra egy perc alatt elintézte a kazah Gulmira Nugmanovát (és lovaglóüléses leszorításban addig bombázta ütésekkel a fejét, míg a bíró félbe nem szakította a mérkőzést), majd a második menetben majdnem sikerült Michele Oliveirat hátsó fojtásba bekasztania (csak közben lejárt az idő), a pontozóbírók a brazilt látták jobbnak. Így a magyar lány végül „csak” bronzérmet szerzett. (Azért ez az idézőjel, mert tényleg egy hajszálon múlt a jobb eredmény!)

Mint mesélte: A taktika sikeres lett volna, ha végig tartja magát hozzá. Sok apróság van a mérkőzésben, amit most másképp csinálna. Felesleges energiákat fektetett például a rúgásokba, azok helyett ütésekkel kellett volna előre mennie. Szintén sok ereje ment el a birkózással: talán ha a falhoz szorítva ütésekkel is dolgozik, sikeresebb lett volna a levitel is és ő kerül felülre.

Összességében a legnagyobb hibájának azt tartja, hogy nem csinálta végig azt, amit az edzője mondott. Az utolsó menetben viszont igen, ami izgalmassá tette a küzelmet. Mint ahogy az imént már érintőlegesen szó volt róla: a fáradtság ellenére majdnem sikerült egy fojtást csinálnia, majd egy szabadulás után felült ellenfelére és sorozatos ütéseket vitt be, amitől végül csak a gongszó mentette meg. Elképesztően bánta, hogy nem kapta el hamarabb a lendület.

„Ebből is látszik, hogy van még hova fejlődnöm.” – mondta – „Viszont hasznomra vált, mert végre tudom a módját, hogy győzhetek le olyan valakit, aki ennyire elszántan jön előre és támad. Hinnem kell a képességeimben és bíznom kell magamban, hogy meg tudom csinálni.”

Én azért hozzáteszem, hogy Szandrának tényleg semmi oka nincs a szomorkodásra, mert remekül harcolt!

S, hogy mi lesz ezután? Még nem tudja, hogy milyen versenyen indul legközelebb. Vagy marad még az IMMAF által szervezett amatőr vonalon, vagy ha lehetőség nyílik normális profi versenyzésre, akkor kipróbálja magát abban is.

fmc.hu